(Apja fia, anyja fia, már most fényképező van a nyakában)
Hello blog, hello asztali gép! Hiányoztatok!
A 11. nap felénél elértem valami normál testhőmérsékletet, így ki is használom, és porszívózás helyett befejezem ezt a posztot. Íme, ilyen balfék voltam. jegyzet: nem várunk, amíg túl késő lesz, pihenni kell, és mindent meg lehet oldani, még akkor is, ha mások háborognak ellene.
Ez a bejegyzés kb. tavaly novembere óta érlelődik... Jól elhanyagoltalak, szegény blogom. Az életem elsodort. Az "életem", ami hihetetlenebb, mint egy regény, vagy egy szappanopera. Mondjuk jelenleg leginkább egy szappanregény, ami elmossa a mindennapokat. (Szó szerint, mert 3 gyerek után mosni nem kispályás, és 2 gyerek + 1 baba mellett kb. annyi időm van alkotni, mint regényt olvasni. Irány hát vissza a villámalkotás világába)
Szóval hiányzik a blogom. És a blogolás, ami messze több, mint csak "írás".
Egy ideje képtelen vagyok írni a fb-ra. Minek lássa egy csomó olyan ember, aki nem érti, és nem is érdekli.
A blog az más. Lehet, vadidegenek is láthatják, de csak ha akarják. Mert ide az jön, akit érdekel (ha más nem, akkor a
Sacher torta receptje :))
És egy ideje ismét csak az alkotók / alkotó társak írásait szeretem olvasni, mert ők nem (na, jó, csak néha) akasztanak ki, viszont inspirálnak és tanulok tőlük. Még a hozzászólásaikból is. Ezúton is köszönöm scrapperek, hogy köztetek lehetek! :)
Ráadásul lehet nem trendi, de én sokkal jobban szeretem a hosszabb blogbejegyzéseket.
A Fb.-ra még a hőskorban regisztráltam, évekig összesen 4 ismerősőm volt fent. Aztán elkezdtek jönni, és eleinte nagyon jó móka volt, de már sok.
Egyre inkább úgy tűnik, hasonlóan működik, mint a scrapbook és a PL - az embereknek talán alapvetően megvan az igényük erre a fajta "kifejezésmódra". Csak épp nem a fontos embereknek készül és nem marad meg, úgyhogy nem látom értelmét...
A tablet /iPad ugyanígy jó dolognak tűnt, de attól is besokalltam, hogy mindenhol ott van (helyesebben ott tud lenni velem. meg ott van másokkal, és ez már idegesít) Mindenki bújja a saját kis kütyüjét, telefonját, és fura egy világ ez így...
Ráadásul hiába olvasok rajta, nem "tudok" írni. Egy dolog, hogy macerás az ékezetes írás, de inkább az zavar, hogy nincs elég hely a levélnek /kommentnek, stb. Így csak olvasok, megyek tovább. Kár pedig. Jó dolog kommentet hagyni.
Asimov regényei jutnak eszembe, amikor egy robotok nélküli mindennapokból eljut valaki egy fejlett robotikus társadalomba. A robotok udvariasak, mindig kéznél vannak, sőt. Úgy tűnik, az emberek óhajait lesik, és aki ott él, fel sem tűnik már neki, hogy mindenütt ott vannak. De aki újonan jön, azt nagyon idegesíti.
Az internet is meg a gépek is maradjanak csak ott a sarokban.
Ne értsetek félre, internetrajongó vagyok 1997 óta, és a mindenféle kütyüket is kifejezetten szeretem. A maga helyén.
És a végére jön, hogy túl sok nekem ennyi információáradat. Via blogját szerettem, de már évek óta sok nekem. Ahogy most a magyar scrapboltok blogjai is kezdenek sok lenni. Elárasztanak az infók. Túl sok minden érdekel.
Ezért szeretem pl. a "nagy öregek" blogját. Heti pár normális bejegyzés, amit az ember rendesen meg tud emészteni, át tud gondolni, érlelgetni, örülni neki.
És az a vicces, hogy mikor elkezdtem ezt írni, felmerült a scrapperek körében a blog-téma, és kiderül, hogy sokan lehet, hogy visszatérnek :) Én örülnék, ha fellendülne a blog-élet megint!!
Illetve nem is. Mert megint jön az, hogy lesz egy rakás blog, és képtelen leszek kommentelni, mert jön a robotellenőrző, ami néha kekeckedik, vagy lassú, meg eleve belassít a gépem, és annyi időm nincsen, hogy kivárjam. És akkor elmarad a komment...
De majd meglátjuk.
Azt elhatároztam, hogy igyekszem majd erre odafigyelni.
És ha már új év, amit eddig tapasztaltam belőle:
1. Nagyon furcsa közeli hozzátartózó eljegyzéséről Fb-n keresztül értesülni. Nagyon.
2. Szoptatósan is lehet szedni gyógyszert és antibiotikumot is. Nem kell hozzá várni egy hetet hőemelkedéssel, meg külön könyörögni a dokinak.
3. Ebből következik, hogy a "bölcs öreg" háziorvos nemigen ért semmihez, legfeljebb az öregek sirámmeghallgatásához, meg receptíráshoz. Ja, bocs, nem. Ahhoz sem kell érteni, arra ott az asszisztens.
4. A védődéni ellenben szinte mindenben penge. És a fiatal gyerekdoki is. Legközelebb majd hozzá megyek :D (update: mentem is, megmutattam a pöttyeim, mire egyből vágta a témát :))
5. bébiszitter = bérrokon. Gáz, de a mai világban ez van. Ha nincs rokon, kell egy bérelt rokon, különben megbolondulok pár órás alvásokkal a 3 gyerekkel egyedül.
6. Szuperjó óvónénink van. Beteg voltam, és a Párom hozta volna el Kevét az oviból. Óvónéni felajánlotta, hogy majd ő hazahozza. Neki nem olyan nagy időkiesés, és így a Páromnak nem lesz idővesztesége és egy plusz kerülőútja. Elállt a szavam. De komolyan.
7. Nagy bánatomra, a Scrap.hu becsukta kapuit. A történelem egy darabja eltűnt. Bár jó rég nem vettem részt aktívan, de jó volt tudni, hogy ott vannak a többiek, és ha lesz időm, visszamehetek. Furcsa érzés, hogy nincs... ezért az egyért maradtam fb-n, mert ott fent van mindenki.
8.
Gigi másodjára van kint a CHA-n. És ez nagyon nagy szó! Még akkor is, ha most ezt nincs kedvem megmagyarázni, pedig érdemes lenne...
9. Vannak szuperjó fej scrapperek, és a világ és főleg én hálás lehetek értük <3
Okosabb nem lettem, de igyekszem bölcsebb lenni idén.
Szóval üdv ismét a blogról! :D
