A ScrapTáborban az egyik legjobb móka a fotócserés játék. A kisorsolt fotóval kell oldalt készíteni előre, a szabály mindössze annyi, hogy 12'x12' legyen, és a táborban kell megfejteni, vajon ki melyik oldal alkotója. A helyes tippelésre esélyem sem volt, részben mivel kicsit kimaradtam az utóbbi években, részben mert pár emberen kívül nemigen lehetett látni a többiek előző alkotásait (a Scrap.hu megszűnt, a Scrapbook.hu átalakítás alatt, így nincs egy olyan galéria, ahol majd' mindenki fent van, és mindennapi szinten nézelődni lehetne...)
Ám maga az alkotás izgalmas kihívás mindig - most meg pláne az volt, de végül is az utolsó pillanatban elkészültem (érdekes szösszenet volt, hogy a tábor előtti hétfőn kezdtem alkotni, és valahogy úgy sikerült, hogy teljesen szét kellett szednem - ilyen nemigen fordult még elő, de ami még érdekesebb, hogy Merika és Cathy Zielske is épp aznap pont ugyanerről panaszkodott...)
Dorka fotóját kaptam, és egy mondatos kiegészítést hozzá. Személyesen akkor még nem ismertük egymást, de Fb-n kicsit utána tudtam nézni (és persze figyeltem a megjegyzéseit, amiből kiderült, miket szeret, mi tetszik neki), és a blogja alapján is lett némi benyomásom.
Így ez az oldal született:
Mókás volt, mert a felhasznált hozzávalóimból Dorka azonnal rájött, hogy az enyém, mikor megnézte a mutogatni vitt többi cuccom.
Nem akartam nagyon más stílusút, az egyetlen "buktató" az volt, hogy a feliratokat (hősöm / kis hősöm / szeretet) én írtam, és vágtam ki, kézzel, nem Cameoval. Régesrégen a hőskorszakban még ritkaság számba ment egy-egy ilyen felirat, mert gép híján jó kézügyesség kellett hozzá, de ez nem tartott vissza senkit, és nagyon klassz dolgok születtek.
Japán tussal készült, emiatt enyhén fényes a felülete, ha jobban megnézzük, és a két ö-betűnél látszik, hogy nincsen kivágva a közepük.
A betűnyomóhoz volt egy tekercs amit én fehérnek gondoltam, de kiderült, hogy átlátszó - és ez még jobban tetszik. Eredetileg a fotón felül is van egy, de a színek miatt már kellett oda - azonban nem szedtem le, a papír alatt ott van, mintegy titkos megerősítésnek. Persze Dorkának elmondtam, mi volt ráírva.
A szíveket TH grungeboard maradékokból vágtam ki, és akrilfestékkel lefestettem, ill. bearanyoztam fóliával.
A pöttyök átlátszó strasszok, amit alkoholos filccel színeztem feketére.
Egy kis struktúrpaszta mert Dorka szereti - eme tevékenység volt a bűnös, amit az eredeti alapkartonon jól elrontódott... A kommentcimke pedig kihúzható.
Én pedig Aby-tól kaptam ezt a vidám kis oldalt, amit még egyszer nagyon köszönök! (A 12-es a Tábor sorszáma volt, rajta hagytam emléknek.) Be is került rögtön a családi albumba, Adri szintén fotócserés oldala mellé.
Nagyon tetszik, ahogy tele van fröcskölve, festve és a rajzolt fotóapparát a másik nagy kedvencem rajta. És külön figyelmet érdemel az idézet és Aby szép kézírása - és nem csak azért, mert író.
Köszönöm, hogy itt jártál, szép hétvégét!
