2015. június 8., hétfő

És még egy sárga...


Az előző oldal szövegéhez szorosan kapcsolódik nálam egy másik Bad Religion szám, és arra gondoltam, amint megérkezik a Tim Holtz vadvirágos sablonom, amit a másikon imitálni próbáltam, "folytatásként" az lesz a kiindulópont. Amint látszik, nem ez lett:


Megkaptam ugyanis azt a pitypangos pecsétet, amivel már régen szemeztem, csak mindig elfogyott, és megjött kettő Scrapfellow-s stencil is, és valahogy ezek felé terelődött az alkotás.
Meg az árnyékolás felé, mert a közeli Hobbyművészben találtam egy akvarell ecsetfilcet, ami nagyon hasonlít a Faber Castell Pitt Brush-hoz. ZIG a márkája, és van egy vastagabb tűfilc szerű vége és egy ecsetfilc vége. Porózus felületen (pl. papír) nem lehet elmaszatolni, nemporózus felületen (pl. ragasztópasztával lekenve) pedig száradásig elmaszatolható (száradás után meg nedves popsitörlővel lehet, vagy le is lehet teljesen törölni). Sz.e.r.e.l.e.m.


Az alap Vicky egyik videójában bemutatott felvagdosott papírmozaik, amit én egy szöveges scrapbookpapírból vagdostam ki. A különböző méretű négyzeteket véletlenszerűen felragasztgattam ragasztópasztával, majd sárga akrillfestékkel lefestettem vékonyan. Ezután az egészen még egyszer átmentem a ragasztópasztával, hogy maszatolható legyen az akvarellfilc - körberajzoltam a négyzeteket, aztán elmaszatoltam őket a szélek mentén (pár másodpercet várnom kellett, mert ha rögtön maszatoltam, akkor lejött az egész).


A pitypangot fekete Staz Onnal pecsételtem, aztán fehér zseléstollal átrajzoltam, és kivágtam. A pihéket halvány kékkel megfestett papírra ill. egy piros sb. papírra pecsételtem és kivágtam. Aztán jött a tortaszeletes stencil - ami szerintem egyszerűen zseniális.



Akrillfestékkel és Distress Inkkel színeztem őket, és arany csillámport is kapott az összes virág.
A szöveg pecsételés a szokásos, a pillangók a húsvétos pecsétből bordó Distress Inkkel, és a végén még letakarva a mintákat lefröcsköltem az egészet fehér akrillfestékkel.


És mindez hetekkel ezelőtt volt, és azóta elkészült egy újabb (nem sárga) oldal is, csak le vagyok maradva a feltöltéssel. De lassan pótolom.

Köszönöm, hogy itt jártál! Szép napokat!








2015. május 29., péntek

Kis hősöm - fotócserés játék


A ScrapTáborban az egyik legjobb móka a fotócserés játék. A kisorsolt fotóval kell oldalt készíteni előre, a szabály mindössze annyi, hogy 12'x12' legyen, és a táborban kell megfejteni, vajon ki melyik oldal alkotója. A helyes tippelésre esélyem sem volt, részben mivel kicsit kimaradtam az utóbbi években, részben mert pár emberen kívül nemigen lehetett látni a többiek előző alkotásait (a Scrap.hu megszűnt, a Scrapbook.hu átalakítás alatt, így nincs egy olyan galéria, ahol majd' mindenki fent van, és mindennapi szinten nézelődni lehetne...)
Ám maga az alkotás izgalmas kihívás mindig - most meg pláne az volt, de végül is az utolsó pillanatban elkészültem (érdekes szösszenet volt, hogy a tábor előtti hétfőn kezdtem alkotni, és valahogy úgy sikerült, hogy teljesen szét kellett szednem - ilyen nemigen fordult még elő, de ami még érdekesebb, hogy Merika és Cathy Zielske is épp aznap pont ugyanerről panaszkodott...)
Dorka fotóját kaptam, és egy mondatos kiegészítést hozzá. Személyesen akkor még nem ismertük egymást, de Fb-n kicsit utána tudtam nézni (és persze figyeltem a megjegyzéseit, amiből kiderült, miket szeret, mi tetszik neki), és a blogja alapján is lett némi benyomásom.
Így ez az oldal született:


Mókás volt, mert a felhasznált hozzávalóimból Dorka azonnal rájött, hogy az enyém, mikor megnézte a mutogatni vitt többi cuccom.
Nem akartam nagyon más stílusút, az egyetlen "buktató" az volt, hogy a feliratokat (hősöm / kis hősöm / szeretet) én írtam, és vágtam ki, kézzel, nem Cameoval. Régesrégen a hőskorszakban még ritkaság számba ment egy-egy ilyen felirat, mert gép híján jó kézügyesség kellett hozzá, de ez nem tartott vissza senkit, és nagyon klassz dolgok születtek. 


Japán tussal készült, emiatt enyhén fényes a felülete, ha jobban megnézzük, és a két ö-betűnél látszik, hogy nincsen kivágva a közepük. 


A betűnyomóhoz volt egy tekercs amit én fehérnek gondoltam, de kiderült, hogy átlátszó - és ez még jobban tetszik. Eredetileg a fotón felül is van egy, de a színek miatt már kellett oda - azonban nem szedtem le, a papír alatt ott van, mintegy titkos megerősítésnek. Persze Dorkának elmondtam, mi volt ráírva.



A szíveket TH grungeboard maradékokból vágtam ki, és akrilfestékkel lefestettem, ill. bearanyoztam fóliával.


A pöttyök átlátszó strasszok, amit alkoholos filccel színeztem feketére.


Egy kis struktúrpaszta mert Dorka szereti - eme tevékenység volt a bűnös, amit az eredeti alapkartonon jól elrontódott... A kommentcimke pedig kihúzható.

Én pedig Aby-tól kaptam ezt a vidám kis oldalt, amit még egyszer nagyon köszönök! (A 12-es a Tábor sorszáma volt, rajta hagytam emléknek.) Be is került rögtön a családi albumba, Adri szintén fotócserés oldala mellé.
Nagyon tetszik, ahogy tele van fröcskölve, festve és a rajzolt fotóapparát a másik nagy kedvencem rajta. És külön figyelmet érdemel az idézet és Aby szép kézírása - és nem csak azért, mert író.


Köszönöm, hogy itt jártál, szép hétvégét!

2015. május 23., szombat

Még mindig sárga


A sárga árnyalatú vászonkép csak az első volt a sárgák sorában... a következő egy Art Journal oldal lett. Vicky videójában mindenkinek a TH madarak tetszettek meg, nekem viszont a vadvirágos sablon, de sajna nem volt (akkor még) ilyenem. Ezért gyorsan lecsaptam a ScrapKincsPiacon egy fachipire, amin virágok voltak, és ez volt a kiindulópont.
Ami pedig lett belőle, azt nagyon-nagyon szeretem.


Lefestettem az egész oldalt fehér Gessoval, aztán sárga akrillfestékkel, majd száradás után a tetejéről újabb réteget folyattam le. Ezután struktúrpasztával készült két fehér virág.
Aztán maszkként használva a kinyomott virágok helyét, fekete akvarell ceruzával körberajzoltam még három virágot, belül barnával kiszíneztem, és ecsettel kissé összemostam a színeket.
(Off: A spirálon a következő oldal sárga festéke látható...khmmm...)


A megszáradt struktúrpasztás virágokat is körberajzoltam / festettem. Alulra Vivás nádas pecsét (fekete / barna / fehér egymáson), itt-ott Simonos abc-s pecsét.



A papírból kivágott figurákat nem tudom, talán Sb papír... az igazság az, hogy kukáztam őket: az ovi ajtajánál, a papírdobozok tetejére volt kidobva 3 darab, amit gyorsan elmentettem, mert imádom az ilyen stílusú ruhákat/hölgyeket.


Végül Staz Onnal pecsételtem a szöveget, kihúztam fehér zselés Pilottal - a második részletet fóliára nyomtattam, és csak egy washival rögzítettem, jelképezve, hogy egyszer, mikor megvilágosultabb leszek, a lázadós részt ki lehetne venni (persze nem fogom, mert így tetszik, csak jelképes).


Az alsó szöveget fehér kartonra pecsételtem, majd felvágva ragasztottam fel.
(És természetesen mindent Pentart ragasztópasztával ragasztottam, mert az egy isten.)



A szöveg egy ezeréves Bad Religion számból való. No comment... Punk rock rulez.


Köszönöm, hogy itt jártál!

2015. május 21., csütörtök

ART - mixed media vászonkép


Az előző bejegyzésben írtam a Scrap táborban elkezdett és egyetlen be is fejezett alkotásomról, egy mixed media technikával készült vászonképről. Gigi workshopján használt Media Ink számomra újdonság volt - és itt a Pentacolor jóvoltából jó sok színben ki lehetett próbálni.
Az előző bejegyzésben írtakhoz kiegészítés: az, hogy ez volt az egyetlen technika, ami számomra újdonság volt, nem azt jelenti, hogy a többi uncsi volt, hanem szimplán tény, hogy a többit ismertem. Emellett pedig maguk a workshopok (és akik tartották :) ), és a bemutatott dolgok nagyon inspirálóak voltak, és ezért szeretem a táborokat, mert tömény inspiráció bomba mindig.
Visszatérve a Média Inkhez. Erős, vibráló színei vannak alapvetően, és érdekes a "textura" ami keletkezik. Klasszul el lehet vele játszani. Mivel általában a kék / zöld kombinációval dolgozom, most sárga / pirosat választottam kihívásképp. (Ami viszont kicsit úgy érzem hiba volt tőlem, jobb lett volna a kísérletezéshez a jól ismert színkombóimnál maradni. De annyira gyönyörű színe volt a napsárgának, és annyira erre a színre vágytam...)
A másik fő technika rajta a repesztőpaszta volt, amihez Kovaxka szuper stenciljét kértem kölcsön, mert teljesen beleszerettem, amikor nála megláttam. (És nagyon köszönöm még egyszer, hogy kölcsönadta!)
A repesztőpasztából még kentem körbe oldalra is, de nagy sietségemben túl sok lett, úgyhogy utólag befestettem.
Ezután a többit itthon fejeztem be, és íme a végeredmény:





A falra került, három fekete keretes kép közé, ezért kapott végül még egy halványabb fekete "keretezést". És ebben a mostani borús időben olyan jól esik ránéznem...


Köszönöm, hogy itt jártál!

2015. április 30., csütörtök

Scrap tábor újratöltve


Április közepén Scrap táborban voltam - 8 év kihagyás után... Utoljára az első ilyen táborban, a híres (vagy inkább hírhedt) "Legyes Táborban" voltam, azóta csak vágyakoztam, és nagyon hiányzott.
A Fb-n időnként kirobbanó viharok miatt kissé aggódtam, és nem vártam túl sokat, de kifejezetten pozitív élmény volt! Bárkivel beszéltem, kedves, segítőkész és aranyos emberrel találkoztam csak. Nagyon jó érzés volt. Annyira, hogy mindenképp szerettem volna erről egy emlékeztetőt - a fotós és egyéb megörökítésen kívül, egy "inspirációsat".
A táborban az egyetlen újdonság számomra a Media Ink használata volt, így kb. ez volt az egyetlen project, amit normálisan elkezdtem - és leghamarabb be is fejeztem itthon, de mégsem ezt mutatom most.
A textil borítású albumok mindig tetszettek, de valahogy sosem álltam neki. Most Tamcsi tábori workshopjának hatására (köszönöm Tamcsi!) itthon nekiláttam, és készítettem végre egy méltó borítót az egyik ArtJournal albumomnak (és még egy lap itt - ez a Páromnál van kitéve, ezért nem volt a táborban :) és másik 3 oldal meg nincs feltéve a blogra...)
Az anyagot Japánban vettem tavaly télen (ez volt az első dolog, amit vettem akkor...), erre kerültek alulra a táborban kapott ajándék kincsekből (köszönöm Nőicsizma, Pentart, Scrapbolt, Scrapbook.hu, Scrapfellow!)
Az egyik karikára került még egy olló és egy "hand made" feliratos charm, és két japán csengettyű.



A lényege számomra:
1. mindenkiből ott egy darab, és tökéletesen kiegészítik egymást, bármelyik nélkül kevesebb lenne az "egész". 
Az alap egy Yabo tégla album, az anyag Japánból való, de Pippi-re emlékeztet, a szalag és a virágok Scrapbolt, a pékzsineg Kroki, a cimke Nőicsizma, a dekorgomb Scrapfellow, és az egészet Pentartos gélpasztával ragasztottam fel(és tettem tartósabbá a papírcimkét és a papírvirágokat), ami egyben a Scrapbook.hu-ra/Gigire is emlékeztet.
2. emlékeztessen a tábori érzésre, és arra, hogy bármi is történik, ez az én hobbim (na, jó életem...), és bárki bármit is tesz, nem hagyom, hogy elrontsa a kedvem.
3. és ezzel a "vastagabb" borítóval, stabilan megáll az egész a lábán :)


És még egy megjegyzés mára.
Az egyik legsokoldalúbban használható, és legszuperebb dolog, ami valaha a kezemben volt. Anno Gigi megjegyzése miatt vettem meg ("odaköt, mint az atom"), és azóta állandóan ezt használom. Jó papírhoz, fához, műanyaghoz, fémhez, ezeket egymáshoz ill. magukhoz ragasztani JÓ ERŐSEN, tökéletes gyorsasággal szárad (van idő módosítani, de nem kell éveket várni), lakk helyett tartóssá teszi az anyagot. (Egyetlen negatívuma van csak számomra, hogy fényesre szárad, ha van matt, az lesz számomra a mennyország).

2015. április 1., szerda

Húsvéti ajándék


Scrapper körökben régi hagyománya van egymás megajándékozásának különböző alkalmakkor. Emlékszem, az első Nyusziposta alkalmával, 7 éve (!) Mesit kaptam :) De régen is volt... 
Pár évet kihagytam a családi bonyodalmak miatt, de Karácsonykor és most Húsvétkor is már ismét beszálltam. Szeretem ezt az élményt, mikor közösen örülünk az ajándékoknak.

(Tegnap megkapta a címzett, úgyhogy már megmutathatom.)
Rögtön tudtam, hogy egy mini-scrappelt medált fogok alkotni. Mert már olyan régen volt.
Anitát nem ismerem személyesen, így abból a pár fotóból indultam ki, amit Fb-n láttam. Ezért meghagytam a fénykép színeit alapnak, és pár semlegesebb darab került csak mellé, ezüst "keretbe", ami egy 2.5x2.5 centis medál alap (a fénykép hossza 1.5 cm).
Alapnak kivágtam egy fehér sb kartont, ezt Gessoval befestettem, és egy virágos pecsét indáit pecsételtem bele. BOBunny régesrégi Love Bandit papírokból, és egy Rayheresból vágtam a többit körömvágó ollóval. Miután összeragasztgattam, beragasztottam a medálba (4 csepp pillanatragasztót is használtam) és a tartósság kedvéért Gel Pasztával átkentem az egészet.
A Pentart 3D-s lakkján gondolkoztam, de szerettem volna, ha megmarad a "scrapbook"os, papíros - rétegzős érzés. Azzal meg elveszett volna, mintha egy üveglencse mögé tettem volna. Gigit kérdeztem ez ügyben, de hiába, mert a matt lakkom beszáradt, így maradt a gélpaszta :) (Amit viszont csak most, a fotón vettem észre, milyen sárgás lett a széleken)





A képeslapot két másik lap ihlette, Gigié, és egy lepkés, amit Pinteresten találtam.


A lepkéhez egy fehér kartont 3 pecséttel (TH Distress Ink: Aged mahogany, Artnic: Visteria és Canari) befestettem, majd vízzel befújtam (mint a mister, vagy mini spricni). Ezután körberajzoltam fekete zselés tollal még a "Legyes táborban" kapott Heidi Swappos lepkestencileket, aztán struktúrfestékkel is körbemázoltam őket. Mikor megszáradt, körbevágtam - és a 4 közül ezt választottam, ami színeiben legjobban ment a laphoz.



 A képeslap alapja is fehér karton. A virágos stencillel először Pentartos Gel Pasztával festettem, száradás után az egész lapot betintáztam 3 féle tintával (TH Distress Ink: Briken China ésPeeled paint, Artnic: Lime), a mintákról gyorsan letöröltem a tintát, és vízzel befújtam. Miután megszáradt, a stencilt most struktúrfestékkel festettem át. Mikor ez is megszáradt, arannyal befestettem a virágok közepét, és ragasztottam különböző méretű strasszokat rá. Ezután barna Staz Onnal pecsételtem pár mintát egy Rayheres írásos háttérpecséttel (látszik, hogy van ahol élénk, van ahol halvány - nem tintáztam újra, hogy halványabb legyen.)


Betűnyomóval készítettem a feliratot, először arany szalagra, de az nagyon elveszett a színek között, úgyhogy maradtam a feketénél. Így viszont inkább körberajzoltam a lepkét is mégegyszer fekete zselés tollal, a virgok is kaptak szárat, és a lap is egy keretet.


Először a virágokat is körberajzoltam, de nem tetszett, ezért letöröltem. Picit elmosódott, és leszedett némi tintát a háttérről, ezért világosabb a szirmoknál körbe, de szerencsére csak jobb lett tőle. Inkább körberajzoltam a közepüket fehér színű valamivel, ami olyan, mint egy sűrű festék (Relief Paint van ráírva, nem tudom mi magyarul).
Ezután a lepke és a lap széleit bekrétáztam sötétkékkel és barnával, majd a felirat körül is, és elmaszatoltam. A lap valahogy kicsit komor lett ettől, így körbefestettem arannyal, ami picit világosított rajta.
Felülre két csík felhős washi tape került. A lepkés kartonból vágtam egy sárga zászlót, és mini tűzőgéppel odatűztem a washira.


Mivel nem igazán Húsvétos lett, tettem rá akvarell ceruzával színezett (festett) tojásokat is, amit aztán inkább leszedtem - viszont nem készítettem másik fotót. Majd Photoshoppal valamit kezdek vele, ha lesz egyszer időm, de addig meg ez marad.

Bár az idő nem ilyen ragyogó, de ezekkel a képekkel szeretnék Áldott szép és boldog Húsvétot kívánni Mindenkinek!
És legfőképpen sok boldog nyuszit :)

2015. március 30., hétfő

Chelsea Album



Gyerekkoromban a Balcsin sokszor együtt nyaraltunk Balu unokatesómmal, aki nagy foci rajongó volt, és a VB-t mindig "kötelező volt" nézni. Ő szerettette meg velem a focit, ő tanítgatott napközben kapura rúgni, cselezni. Igaz, nem bizonyultam túl jó tanítványnak, mert én Az Angoloknak és A Hollandoknak drukkoltam főleg, és csak akkor Az Olaszoknak, amikor másokkal játszottak.

Azóta nem sok közöm volt a focihoz, Barssal egyszer próbáltam nézni a VB-t, de közölte, hogy velem nem jó, csak apával, és mióta Veszprémből elköltöztünk, nem is fociztunk.
Aztán nemrég különleges szülinapi meghívást kaptunk: a szomszéd kislánynak volt a 7. szülinapja "Foci Buli" címen. Angliából költöztek haza, ott kezdett focizni, és imádja a focit. (Képzeljetek el egy szép kislányt, félhosszú, általában kibontott hajjal, amint lohol a labda után)
Nem találtunk semmi olyat, ami nagyon tetszett volna, így az utolsó pillanatban gondoltam egyet, hogy akkor én egy különleges focis albumot fogok csinálni. Persze 3 gyerek mellett hétvégén, kialvatlanul.


Az alapvetően nem túl nyerő ötlet azért jutott eszembe, mert nagyon szükségem volt az alkotásra, és mert könnyű dolgom volt : Amélie kedvenc színe a kék, kedvenc csapata a Chelsea.
Az alap egy Yabo filofax album, a legelső és leghátsó "fületlen" lapja nélkül. A logo színei adták az alapszíneket (kék fehér piros, amit amúgy is szeretek), amihez kettő ezer éve őrizgetett papírkollekció pont megfelelt, néhány újabb darabbal, és pár nyomtatott Chelsea-s mintával megtoldva. A focilabdákat egy régi Rayheres scrapbook papírról vágtam ki, kivéve a színeset. A pecsét szerű egy fekete fehér kép, amit pauszra nyomtattam, és Rayheres hobbyragasztóval ragasztottam fel: az ujjammal vékonyan egyenletesen elkentem a papíron, így nem látszik a nyoma.

Ez lett belőle + egy képeslap:




 




A régi scrapbook papír egyik vége egyszínű, a másik színes, amiben van rózsaszín is. Ha esetleg lányosabbra vágyna a kis szülinapos :)


 



 



Az utolsó oldalon egy fólia zseb van, amibe tettem egy kinyomtatott nagyobb képet, a maradék kivágott díszítőelemeket és flittereket.

 



Ez pedig a képeslap (stílusosan belül is díszítve :p )




Szép napot és jó szurkolást Mindnekinek! :)